Régészeti lelőhely bejelentése Dunaszekcső, Duna-meder

A bejelentők a topográfiai térképen beazonosították a helyszínt. Ekkor derült ki, hogy a lelőhely egyezik az egyik 2008 őszén mért szonár-anomáliánkkal, illetve azonosítható azzal a ronccsal, amelyet 2003-ban fotóztak le extrém alacsony vízállásnál, Dunaszekcső határában (a képeket dr. Schmidt Józsefnétől kaptuk 2008-ban). A 2003-ban készült fotókon nem látszik a roncskörnyezetes, csak bélésdeszkák, palánkok és bordák, valamint kis méretű mészkődarabok. A helyiek elmondása szerint talán második világháborús a hajó, de nem tudtak róla semmi konkrétumot. A meder közepére lokalizálták, a gáz-átvezetés környékére.
A 2008-as szonarazás során ugyanitt, a meder közepén semmit sem találtunk. A jobb part közelében viszont egy kiemelkedést találtunk. A mostani bejelentés hitelesíti a korábbi információkat, mivel a szonarazás pontos helyén találták a hajót, és annak jellege megegyezik a 2003-as fotóéval. A kis mészkődarabokat is megfigyelték.

régészet

A bajai búvárok felderítést végeztek csupán, és a kormeghatározáshoz kiemeltek egy kisebb, letört részletet. A kiemelt roncsdarab egy 140 cm hosszú, 7 cm vastag, elnyúlt trapéz alakú (25, illetve 40 cm széles) pallóból és egy rá merőlegesen szeggel rögzített gerendadarabból áll. A megmunkálás és a rögzítési módok alapján a palló a hajófenék egy darabja, a gerenda egy fenékborda. Mindkét elem tölgyből készült. A fenékdeszka mindkét vége épnek tűnik. Keskenyebbik végén a deszkát elvékonyították egy 37 cm hosszú szakaszon. A lefaragott felületen fekete bevonatot lehet megfigyelni. A deszka végén 3 sorba rendezve 21 kis méretű szeg található, amelyeket a deszka ép oldaláról vertek be. A lefaragás belső szélén egy az ellenkező irányból bevert szög látható. A lefaragás, a szegek és a szurok-szerű anyag arra utal, hogy a több hajóroncsnál is megfigyelt átlapolásos toldás egy példáját dokumentáltuk (Madocsa, Solt). Mivel a fenékdeszka elkeskenyedik, valószínűleg a hajófar, vagy az orr közelében lehetett. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy nem egy másik deszkát, hanem az orr-, vagy fartőkét erősítették hozzá. A deszkába három sor nagy méretű kovácsoltvas szeget ütöttek be a hajótest külső oldaláról.
Ezek közül az egyik ma is a helyén tartja a bordát. A fenékborda 16 cm magas és 11cm széles. Végei sérültek. A szegek nem érnek ki a belső oldalára. A szegek sorai, vagyis a bordák középvonala közötti távolság 35, illetve 45 cm. A fenékpalló külső oldalán, a deszka széleinél nem látszanak iszkába szegek. A deszka közepén több hosszirány, vöröses sáv látszik. Ezek iszkábával lezárt tömítések, amelyek a deszka repedéseit javították. Az iszkábák éles, sarkos szélű lappal vannak ellátva. Hasonló
formájú példányokat egy 19. sz. közepi szegedi dereglyén figyeltünk meg, illetőleg a 18. sz. közepi dömösi hajónál. A dömösi iszkába némileg szélesebb, a szegediek viszont szabályosabbak.
A fennmaradt bordát két vasszeg rögzítette, amelyek között az egyik a helyén van, a másiknak csak a lyuka látszik a palló külső oldalán A lyuk mellett egy iszkábával rögzített faszög is található. Mivel a faszeg a deszka szélének közelében található, lehetséges, hogy egy rosszul beütött vasszeg javítása.

A hajó mellől a búvárok felhoztak egy rögzítőgyűrűt, amelyet menetes végű vas rúddal rögzítettek egy deszkához, vagy gerendához. Nem lehet bizonyítani, hogy a roncsból származik. A megfigyelések alapján – az iszkábákból kiindulva – úgy gondoljuk, hogy a hajó az 1740 (Dömös) -1850 (Szeged) közötti időszakban épült. A bordából dendrokronológiai mintát is vettünk.
Dr. Grynaeus András kérésünkre elvégezte az egyik borda elemzését. A magyar sorozattal nem talált egyezést. A német évgyűrű sorral meggyőzően egyezett a minta. Ez alapján 1731 az utolsó keltezhető évgyűrű (a lefaragás miatt a kivágás legkorábbi lehetséges időpontja 1747). Mivel csak egyetlen mintánk volt, a keltezés csak valószínű, de nem teljesen biztos. Mindazonáltal illik a tipológia alapján meghatározott intervallumba.
A roncs a magyar hajózás történetének jelentős emléke, további kutatása fontos lenne az örökségvédelmi értékek megóvása és megismerése szempontjából!

A Havária Egyesület köszönetet mond Patocskai Csaba (Pati) önzetlen segítségéért, mellyel létrejöhetett ez a régészeti lelet megkeresése.


Budapest, 2009. december 14.

Kövess minket a Facebookon!

 

© 2017 Havária Egyesület - Minden jog fenntartva!