Danita János az elfeledett búvár

– Honnan ez a szárazföldi szenvedély, és hogyan kerültél kapcsolatba Danita Jánossal, illetve történetével?
– Baján élek, és közel húsz éve merülök és dolgozom Dél-Magyarország vizeiben, iparibúvárként és búvároktatóként. Majdnem negyven évesen jöttem rá arra, hogy milyen fontos megemlékezni életünket és szakmánkat irányító és befolyásoló emberekről és egyéniségekről.
Másik hobbimként gyűjtöm a várossal kapcsolatos régi fotókat. Nemrégiben kezembe kerülte gy antikváriumban egy régi felvétel, - mely félre volt dobva selejtezésre várva - és egy korabeli búvárt ábrázolt. Nagy szerencsémre a hátoldalán rajta volt a név is, így elkezdtem kutatni Danita János után. Tudni akartam, hogy ki van a képek mögött, és meg is találtam az egyik unokát, aki ma már idős ember, nincs is jó egészségben, de azért tudott mesélni róla.
– Meddig jutottál a nyomozásban?
– E témával foglalkozó szakirodalmakban megemlékeznek 1926- tól több ipari búvárról, mint Kovács,Sulyonvszky, Retyezát. A háború utáni időkből Kispál, Kormos, Darabos, Fracsek neve ismert. Danita Jánosról mindössze Thiery Árpád: A Rend–riportok (1976) című könyvében „Öregszik a vízilégió” fejezetben olvashattam. „1947. március 18-án Danita János a Szolnoki vasúti hídnál munkások ámulata közben indult le a létrán a saját felszerelésében, égő vágó pisztollyal, és csodával határosnak tűnt, hogy az autogén láng nem aludt el.” Danita János, mint iparibúvár, halász és ezermester1926-tól dolgozott a saját maga készített felszereléseivel, úgy mint sisakos búvárfelszereléssel, eldobható súlyokkal, autó pumpából készített tömlős, a DM 200-as készülékhez hasonló búvárfelszereléssel. Hihetetlen, hogy milyen leleményességgel készítette el például folyékony gumiból hengerelt ruháját.
– Mit derítettél ki a hajdani ipari búvárok életéről?
– Abban az időben a civil búvártevékenység teljesen szabad volt. Bárki vállalhatott búvármunkát csak felszerelés kellett hozzá. Ezek elég jól fizető, de nem folyamatos megélhetést biztosító munkák voltak. A Vajdaság Magyarországhoz való visszacsatolását követően a szerbek a kivonulásukkor minden hidat felrobbantottak.
Ezeknek a hidaknak a felújításán dolgozott például. A háború után a békebeli búvármunkáknak hamar vége szakadt. Elkezdődött az embert nem kímélő, a magas vízállású és nagy sodrású vizekben az ország újjáépítésének ipari búvármunkái, így a felrobbantott hidak, elsüllyedt hajók víz alatti darabolása, majd daruval való kiemelése. A megtalált képek is igazolják, hogy városunk akkori búvára keményen kivette részét ezekből a munkálatokból. Legnagyobb igyekezetem ellenére csak annyit tudtam meg róla, hogy idős koráig aktívan merült. A kommunista időkben Rákosi Mátyás személyesen kérte fel, hogy lépjen be a Hídépítő Vállalatba, de nem vállalta, önérzetes emberként és önálló vállalkozóként dolgozott az államosítás után is, míg Dunafalván az 1970-es években egy kompmentés során elsüllyedt minden felszerelése. 1980-ban történt haláláig halászként dolgozott. A bajai Szent István temetőben helyezték örök nyugalomra.

Herold István